Legjobban az tetszett, hogy úgy éreztem, Roxfort kezd olyanná válni mint egy mugli kollégium. Szerelmek szövődnek, ellenségeskedések, és beszólás a tanároknak. Én meghaltam ezen a részen:

- DE - felelte dacosan Harry.

- De igen, uram...!

- Nem kell uraznia professzor.

A Hermione/Ron dolog nekem nagyon tetszett. Sok helyen olvastam, hogy idegesítőek voltak, de nekem aranyosnak tűntek! Csalódott voltam, amikor a végén végül nem jöttek össze, de a hetedikben bármi előfordulhat. Hacsak nem hal meg valamelyikük.

Jah, és persze a humoros jelenetek tették az i-re a pontot :D

- Újabb tíz pont a Griffendéltől. Nem is vártam különb okfejtést egy Ronald Weasleytől, akinek olyan tömör a teste, hogy egy centimétert se bír hopponláni.

(Igen, ez tényleg gonosz volt Piton bácsitól, de szerintem vicces :D)

Mégis, jól éreztem, hogy ez a rész nem volt annyira Potteres kötet, mint a többi?