Hermione és Ron titka

Gyönyörű napsütéses napra ébredhettek a Privet Drive lakói. A négyes számú ház lakosai még akkor nem is tudták, hogy mi vár rájuk aznap.

Ezen a nyáron a Dursley családnak két másik varázslótanoncot kellett befogadnia a házába. Bár az igaz, hogy az egyikőjük mugli származású volt, de mégis féltek mind a kettőjüktől, mert tudták, hogy rájuk nem hat semmi. Mivel nem volt máshol hely, Hermionét és Ront Harry szobájában kellett elhelyezniük, ám ez őket egy csöppet sem zavarta. Hermione amint felértek Harry szobájába munkához látott. Kitakarította a szobát és még mellé azért egy kis tágító bűbáj is belefért. Ron tátott szájjal bámult a lányra, miután véghezvitte a varázslatot:

- „ Hermione, te , te most…”

- „Igen, tudom, megsértettem a varázslótörvényeket… Szerinted… Csak kár, hogy elfelejtetted, hogy már nagykorú vagyok…”

- „Ja, tényleg…”

Ezután valami másik varázslatot is elvégezhetett, mert amikor Dudley berontott a szobába, röhögő görcs kapta el.

-„Ti ezen akartok aludni? Sok szerencsét hozzá!”- majd miután becsukta az ajtót, halkan hozzáfűzte. - „Balekok”.

Persze Hermione és Ron hallhatták minden szavát, ugyanis az ajtó is valamiféle varázslat áldozata lett, így Dudley összes szavát hallhatták. De persze nem csak az övét, hanem bárki másét és még láthatták is, hogy ki járkál éppen az ajtó előtt. Így minden este részesei lehettek annak az élménynek, hogy Dudley hogy csoszog el a mosdóba és vissza.

Ezek után, miután Harry megérkezett a szokásos délutáni egyedüllétéből a Dursley család kertjében, tátott szájjal nézte körbe a régi dohos szobáját.

- „Hermione, te egy zseni vagy!”

Majd megölelte a lányt. Ron eközben feltűnően matatni kezdett a holmijai között, lesve minden mozzanatát Hermionénak és Harrynek.

Ám ezen a napon minden másképp történt. Mikor Hermione felkelt, látta, hogy Ron és Harry még alszanak, így úgy döntött elmegy a fürdőszobába. A Dursley család összes tagja valószínűleg még aludt, mivel hangos horkolás hallatszódott Dudley szobája felől, ami általában elnyomta Vernon bácsi horkolását is. Szóval összeszedte a szükséges holmijait, megfogta a törülközőjét és elindult a fürdőszoba felé. Halkan lépkedett a mamuszában, hgoy még véletlenül se adhasson okot Dursleyéknak a veszekedésre. Utálta mikor a Dursley szülők ordibáltak Harryvel. Egyszer Ronra is ráordibáltak, de abból már csak arra emlékszik, hogy ott állt felemelt pálcával a kezében Petunia nénivel szemben.

Míg levetkőzött és beállt a tusolóba végig azon gondolkozott, hogy vajon mit is érez ő most Ron iránt. Igazából nem tudta mire vélni ezt az érzést, bár sejtette, hogy mi lehetett ez, de nem akart semmit se mondani, mert nem tudta, hogy Ron mit érez. De vegyük csak például a karácsonyi bált… Ott féltékeny volt Krumra vagy Dumbledore temetését, akkor Ron volt az egyetlen ember, aki képes volt enyhíteni a fájdalmát. Amikor az arcát a vállába fúrta és ő a haját simogatta… Még mindig nem tudja elfelejteni… És csak állt a tusoló alatt. Nem is mozdult semmit, csak állt és engedte a vizet. Olyan volt, mintha meghalt volna, de nem. Ő ott volt és élt. Jobban, mint máskor. Érezte élete ezen a nyáron megváltozhat. De mikor veszi már észre Ron hogy tetszik neki? Vagy talán tudja, csak nem lép, mert ő meg egyáltalán nem tetszik neki?

Hermionét mióta Harryékhez költöztek kétségek gyötörték. Várta, hogy Ron mikor lép, mikor ad valami jelet felé.

Eközben Ron felébredt. Az ágya közvetlenül a Hermionéé mellett volt, a másik oldalán Harry még mindig aludt. Megfordult, hogy mint minden reggel, nézhesse, hogy alszik Hermione.  Míg megfordult végiggondolta, hogy mostmár ideje lenne, hogy lépjen… De nem tudta, hogy tegye meg. „Mit mondjak neki? És mi van ha egyáltalán nem is tetszek neki? Ha annyira közömbös irántam, hogy nem is érez semmi többet a barátságnál? De nem, az nem lehet. Dumbledore temetésén is..”

- „Hermione? Hova tűntél?”

- „Úristen! Valaki! Ron! Segítség!” – Hermione sikítása hallatszott a fürdő felől.

Ron azonnal kiugrott az ágyából és a fürdő felé rohant. Egy örökkévalóságnak tűnt míg elérte a fürdőt. „Hermione bajban van és rám van szüksége.”

Ahogy belépett a fürdőszobába leesett az álla. Hermione háttal állt a zuhanykabinban, teljesen meztelenül. Ron egyszerűen nem tudta mihez kezdjen, nem értette miért hívta oda Hermione. Azért ez már eléggé…

- „Ron! Könyörgök! Néz már oldalra!”

- „Mi? Merre?”

- „Balra!”

Ron most már végképp nem tudott mit szólni. Bal oldalán Dudley ült. A wc-n. Szemével teljesen előremeredt és Hermionét bámulta. Nem is vette észre, hogy Ron bejött.

- „Te meg mit keresel itt?????” – kérdezte Ron, jobban mondva üvöltött rá Dudleyra Ron. A jobb kezét már ökölbe emelve a levegőben tartotta, a másikkal Ron pizsamájának a gallérját markolta.

- „Én… én csak…”

- „Te? Te mi csak?”

- „Én csak bejöttem a wcre…”

- „De akkor most meg mért bámulod a…” – Ron itt elgondolkozott. Igen itt az idő, hogy elmondja… - „a barátnőmet zuhanyzás közben???”

- „Tessék?” – Hermione majdnem elfelejtette hogy hol van és milyen öltözékben, de végül csak a fejét fordította meg.

- „Gyerünk, eredj!” – engedte el Dudley gallérját Ron. – „De többet meg ne lássalak a közelében!” Dudley a lehető leggyorsabban kifutott a fürdőből, hangosan becsapva maga mögött az ajtót.

- „Ron! Jól hallottam… Izé… Amit az előbb mondtál…”

- „Igen… Hermione be kell, hogy valljak valamit.” – eközben odanyújtotta Hermionénak a törölközőjét, majd egy pálcasuhintással bekulcsolta a fürdő ajtaját. – „Már régóta el szerettem volna mondani… Szóval… az a helyzet… hogy nagyon tetszel nekem… és szeretném… hogyha… szóval… lennél a barátnőm?” – Ron füle elvörösödött. Zavarban volt. És ezt Hermione is észrevette.

Hermione magára tekerte a törölközőt, kiszállt a kabinból és közeledett Ron felé. Ron úgy állt ott egy helyben, mintha kővé dermesztették volna. Hermione tudta, most vagy soha. Egyre közelebb és közelebb érezte magát Ronhoz. Már az orruk is összeért. Tudták mind a ketten. Most jött el az a pillanat, aminek már évek óta el kellett volna jönni. Végre…

Az ajkaik lassan összefonódtak és elfelejtették, hogy rajtuk kívül mások is léteznek a világon. Ott álltak Dursleyék fürdőszobájának a közepén és mindketten arra gondoltak, hogy nem lehet most náluk senki se boldogabb ezen a világon.

Már sok idő eltelhetett, mivel már csak arra eszméltek, hogy valaki eszeveszetten dörömböl a fürdőszoba ajtón. Már majdnem betörte.

- „RON! HERMIONE! JÓL VAGYTOK???? RON! HERMIONE!”

Majd Dudley hangját hallották:

- „Hagyd már őket te agyalágyult! Nincs semmi bajuk! Valószínűleg éppen smárolnak!”

- „Ez komoly?”

- „Halálosan, te nagyész.”

- „Na jó, akkor inkább visszamegyek a szobámba.” – mondta Harry, már normális hangerővel. – „Ron! Herione! A szobánkban leszek!”

- „OK!” – kiáltotta Ron.

Majd visszatért oda, ahol az előbb járt… Ahhoz a lányhoz, akit már évek óta titokban szeret…

szerző: croni0410

Léci írjátok meg ról a véleményeteket itt, mert egy pályázatra írtam és sokat jelentene ha szólnátok hozzá egy két jó szót... :D

Előre is köszi!

croni0410