Egy évesek lettünk

A rupert-alias-ron honlap szerkesztői úgy döntöttek, hogy mivel a honlap egy éves lesz, szerveznek egy óriási bulit. A buli előtt már hat hónappal kiküldték a meghívókat az összes regisztrált felhasználójuknak és Rupert Grintnek, Oliver és James Phelpsnek és persze James Grintnek is. A meghívókba leírták, hogy hol és mikor lesz megtartva a buli hány órától.

A buli hat órakor kezdődött Budapest egyik éttermében. A szerkesztők már öt órakor találkoztak és elkezdtek beszélgetni. Mindhárman el voltak egy kicsit szomorodva, mert egyikük kedvence se válaszolt a meghívóra és biztosak voltak benne, hogy nem is fognak eljönni. Hat órakor megérkeztek az első vendégek és fél hétre már az összes meghívott ott volt az étteremben.

És akkor elkezdődött a buli. Először a vendégek szerették volna elmondani a véleményüket a lapról, ez a műsorszám alatt néhányan meg is ölelték a szerkesztőket, akik a végén már könnyes szemmel fogadták a vendégek szavait. (Végül is nélkülük nem létezne a honlap…)

Majd a szerkesztők következtek. Rupert kvíz, (amit természetesen Kori nyert), Weasley ikrek kvíz, aminek a győztese ki más lett volna, mint Ronfan… A James (Grint)kvíz sajnos elmaradt, mivel a kedvencem annyira rejtélyes emberke, hogy nem sok adatot tudunk róla…

Majd egy kis videót nézhettünk meg, amiben volt minden, Rupert, ikrek, James Grint, a honlap, a véleményeitek… Már akkor alig bírtuk visszatartani a könnyeinket… De az estének még itt nem volt vége…

Ekkor kezdődtek el a vicces feladatok. Az első feladat almaevés volt vízzel teli tálból (persze a kéz használata nélkül), magyarul, aki hamarabb megeszi az almát, anélkül, hogy hozzányúlna a kezével, az nyer. Három tál volt három külön asztalon. A vendégek ekkor felálltak és egyszerre kezdtek el tapsolni és mondani: „Szerkesztők! Szerkesztők!”. Nem volt mit tenni, felálltunk az asztaltól és elindultunk a színpad felé. „Jaj, de jó móka lesz!”- gondoltam magamban. Szonja kinevezte magát bírónak és elkezdődött a játék. A három szerkesztő csurom vizesen állt a tálak felett.

Hirtelen kicsapódott az ajtó. Ujjongás, hirtelen sikítások, volt, aki majdnem elájult… Mi meg a három szerkesztő álltunk csurom vizesen a tálaink felett, mind a hárman egy-egy almával a szánkban, de amikor megláttuk, kik érkeztek, az almák kiestek a szánkból.

Amíg Rupert, James és az ikrek  elértek az ajtótól a színpadig mi, a szerkesztők azt hiszem meg se mozdultunk, de aztán hirtelen magunkhoz tértünk.

„Gyorsan, törülközőt!” – kiáltotta Ronfan és mindannyian megszárítkóztunk ( úgy nagyjából) és most már kezünkbe vettük az irányítást. Gyorsan szereztünk négy mikrofont és az ikrek kezdtek el beszélni.

„So, I think, we’re in the right place, girls… because I think most of you are girls, no?” – mondta Oliver.

Ronfan és Kori a kezembe nyomtak egy mikrofont és kiállítottak, hogy fordítsak… :D

„Szóval, gondolom jó helyen vagyunk lányok… gondolom lányok, mert a legtöbbetek lány, nem igaz?”- ekkor sikítozás és nevetés hallatszott. Mindenki arcán mosoly jelent meg… Ez hihetetlen.. Ők? Itt? Ez nem lehet igaz….

Miután mind a négyen beszéltek, bár igaz James (Grint) a legkevesebbet (Azt se tudom, hogy értették-e, amit fordítottam, mert eléggé zavarba jöttem…) leültettük őket az asztalunkhoz.

Irtó jó buli volt és tök jól elbeszélgettünk… Nem tudom, hogy hogyan, de tíz perc múlva már csak azt vettem észre, hogy Ronfan a két iker között ül (bár feltűnően többet foglalkozott Oliverrel), Kori egyik oldalán Rupert, a másikon én és mellettem James (Grint). Mindenki megostromolta őket autogrammokkal, de nagyon bele lehetnek már jőve, mert tíz perc után már senki nem, állt az asztalunk környékén és így nyugodtan beszélgethettünk a srácokkal.

Hirtelen James (Grint) felállt a helyéről és megkérte az egyik pincért, hogy rakjon be egy cdt, amit átnyújtott neki. Mikor visszatért az asztalunkhoz már csak azon kaptam magam, hogy James megkérdezi tőlem:

„ Do you wanna dance?” ( „Szeretnél táncolni?”)

„Sure!” – mondtam én. („Persze.”)

Hasonló választ adhatott Ronfan Olivernek és Kori Rupertnek is, mert egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy a táncparketten vagyunk… Hirtelen James (Phelps) is felkért valakit a vendégek közül és azután mindenki a színpadon táncolt. Irtó jó volt…

Elérkezett a tíz óra és az étterem vezetője szólt, hogy most már mennünk kellene, de ha gondoljunk, akkor a négy sztár és mi hárman maradhatunk. Erre mit mondhattunk volna?! Nemet, SOHA…

Szóval, elment az összes vendég és csak mi heten maradtunk… Bár szerintem csak hatan voltunk, mert James (Phelps) eltűnt az egyik vendégünkkel, így csak hatan maradtunk… Hogy mi történt ezután?

Csak annyit mondhatok, hogy Rupert felrakatott egy lasssú számot…  

Ez a történet az én húsvéti ajándékom Ronfannak és Korinak. Az ötletet Ronfan adta, amit hálásan köszönök... Remélem nektek is tetszett... :D

Kellemes húsvéti ünnepeket!

croni0410