Végül Mr. Weasley szólalt meg. -Ez így nem tartható! Meg kell torolnunk Bill fiam halálát.- Mr. Weasley szemi villogtak, ahogy elmondta gondolatait. -Megtoroljuk, Artúr, ígérem.- felelte komoran Rémszem.

-Igen apa, Rémszem jól beszél, aki megölte Billt az nem lát már szebb napokat, arról én magam gondoskodok- felelte hidegen, de együtt érzően Fred.

-Jajj! Nem nem akarok több gyermeket elveszíteni!- Mrs. Weasley szemeibe könnyek gyűltek össze. Ginny átölelte az anyját, de ő se érezte magát lelkileg stabilnak, hogy megvigasztalja. -Én meg segítek Frednek!-szólt George komoran, de elszántan.

-Istenem! Csak nehogy titeket is el kelljen veszítenem!- sírta Mrs. Weasley aki már a bőgés határán volt. -Nem fogsz anya, ígérem.- Fred megfogta anyja vállát, de már ő is könnyezet, ahogy anyjáról az ikertestvérére vándorolt a tekintete.

Tudta George gondolatai a halálon járnak és Bill halálának megtorlásán, George-nak meg se kellett szólalnia Fred-nek elég volt ránéznie, hogy tudja George, mire gondol. Igen, ugyanarra. Ron nem szólt semmit inkább a cipőjét bámulta és arra gondolt valaha viszont láthatja e még Harryt és Hermionét. Harry két hónapja tűnt el, amikor a Főnix Rendjének egyik küldetését végezte.

-Harryt Hermione után küldték, Harry eltűnt, Hermione ő valószínűleg…. Nem az nem lehet! Hermione nem halhatott meg!- Ron megrázta a fejét, nem értett egyet a saját gondolataival. Ron nem, mert Fred-re és George-ra nézni, nem akarta őket is elveszíteni.

De leginkább Ron senkire nem akart nézni a cipőjén kívül. Gondolatai tovább jártak a fejében. -Billt már elveszettem, nem veszíthetem el több testvérem, sem a szüleimet, de a nyakunkon a háború.- Ron sóhajtott egyet, majd tovább bámulta a cipőjét.

- A háború pár lépésre tőlünk, megpróbálunk minden mozdíthatót, hogy együtt maradjon a bagázs, de félek csak nagy veszteségekkel, nyerhetünk.- mondta Lupin, de Ron példáját követve ő is inkább a cipőjét nézte. -Ginnyvel mi lesz ő, jön?- kérdezte Charlie.

-Véleményem szerint…-kezdett bele szokásos mondókájába Percy, de Fred félbeszakította. -Nem téged kérdezett Wetherbey!- morogta ingerülten Fred. Mr. és Mrs. Weasley tekintete találkozott. -Ginny marad.- felelte Mr. Weasley.

-De az egész családom harcol, én meg üljek itt ölbe tett kézzel? Amikor lehet egyikőtök se tér vissza?- fakadt ki Ginny. -Nincs vita kisasszony, itt maradsz!- felelte az anyja. Ginny bevágta a durcát, de nem szólt semmit.

A Főnix Rendje felállt az asztaltól. -Indul az első csata Tudjukki ellen!- sóhajtott Tonks. -Reméljük nem sok halállal, kell fizetnünk Tudjukki bukásáért.- felelte hidegen George. -Én is. Nagyon remélem. Nem akarlak elveszíteni George! Na jó senkit se szeretnék.-felelte Fred. -Nem fogsz, de én se szeretnék senkit, de főleg téged Fred.-felelte George. -Ígérem, nem fogsz.- Fred Bill halála óta elösször volt bármilyen dologban is ennyire határozott.

A Főnix Rendje Roxfortba hopponált. -Nekem ez gyanús!-horkantott Fred -Itt nincs senki! Ez csapda!-kiabált Ron. -Nicsak-nicsak vendégek! Ohh Bill hogy fog örülni, ha viszont lát titeket.- Draco lépett elő a Félszemű banya szobra mögül.

George felvonta a szemöldökét. -Malfoy.- vetette oda flegmán Fred. -Mi van Weasley patkány? Csak nem kívánkozol a bátyád után?- Draco felemelte a pálcáját, és közbe kimondta a gyilkos átkot, de Fred arrébb ugrott. -Ezért megfizetsz Malfoy!- George ráugrott Draco-ra, bunyózás közbe azonban elnyelte őket az egyik Roxforti elnyelőpadló.

-Ajaj! Ebből még baj lesz!-nyögte Fred. -Bizony, hogy ajaj- nyögte Ron is.

Lee Jordan bukkant fel az egyik kanyarban közbe alig bírta tartani Angelinát. -Lee! Mi történt Angieval? –kérdezte meghökkenten Fred. -Rádámadt egy halálfaló. George hol van? – Lee furcsán nézte Fredet, mióta ismerte az ikreket soha nem látta őket külön.

- Malfoy rámtámadt, de elvétette, George meg neki esett, elnyelte őket az a fránya padló.- Fred odabökött, ahol öt perce még George állt.

-Ohh!- nyögte Lee, de már alig bírta Angelinát, Fred odaugrott, hogy segítsen neki. -Le kell vinni a gyengélkedőre. Majd találkozunk!- szólt Fred, majd Leevel elindult, hogy levigyék Angelinát a gyengélkedőbe.

-Mitől vagy ilyen komor?-kérdezte Lee barátjától. -Tudod, aggódom, nem akarom George-ot elveszíteni, elég volt látni anya fájdalmát, amikor Bill meghalt. Igaz George-al megígértük, hogy nem veszítjük el egymást, de ez nem elég!-felelte komoran Fred. Lee csak biccentett, az út folyamán nem akarta Fredet traktálni.

Eközben Roxfortban megindult a háború. Amikor Fred és Lee kiléptek a gyengélkedő ajtaján a fejük fölött süvöltött el Bellatrix átka, aki épp Percy Weasley-vel harcolt.

Fred felnézett, fennt ott állt Narcissa Malfoy. - Ne! Percy vigyázz!- kiabálta Fred, amikor látta, hogy Narcissa berobbantja az emeletet.

Hatalmas kőtömbök estek le a plafonról, a törmelékek maguk alá temették Percyt és Bellatrixet. -Ne!- kiabálta Fred, akit Lee már alig bírt vissztartani, Fred kiszakította magát Lee kezei közül és Narcissa Malfoy felé, vette az útját.

-Ezért megfizetsz! Ezért drágán megfizetsz!-kiabált Fred villogó szemekkel. -Ne! Fred!- kiabált Lee, de Fred nem foglakozott vele. -ADAVA KEDAVRA!- ordította Fred, Narcissa összeesett, Fred reszketett, mint a kocsonya.

-Ajajjj! Megöltem Narcissa Malfoyt, megöltem!-nyögte Fred -Megérdemelte.- felelte hidegen Lee, miközben talpra segítette Fred-et.

Ebben a pillantban Alicia Spinett és Katie Bell fordultak be a kanyarban, mindketten pihegtek

-Mi történt? –kérdezte Alicia, amikor meglátta Fred és Lee a vértől lucskós talárját. -Bevittük Angiet a gyengélkedőre, arra jöttünk ki, hogy Percy Bellatrix-xel harcol, de Narcissa Malfoy, berobbantotta az emeletet. Bella és Percy meghalt.- felelte komoran Lee.

-Ohh! Fred jól vagy?- nyögte együtt érzően Katie. -Nincs jól megölte Narcissa Malfoyt, de előtte még elhagyta George-ot, és de hát Billről már tudtok nem igaz?- kérdezte Lee.

-Igen tudunk. -felelte csendesen Alicia. -Nyugi Fred! George elkerül.- Katie átölte Fred-et, az se érdekelte, hogy a fiú csupa vér. -Kössz, Katie.-Fred megpróbált egy vigyort erőltetni az arcára.

A kis csapat átmásztak a törmeléken, Fred megállt ott ahol Percy és Bellatrix feküdt. Fred leguggolt és levette a kőtörmeléket Percyről.

-Isten óvjon bátyám! Bár sokat piszkáltalak, azért szerettelek és ezt George nevébe is, mondhatom.- Fred könnyezett, ahogy Percy kezeit fogta. Alicia, Katie és Lee csendben álltak Fred mögött.

Fred már vagy fél órája guggolt Percy felett, amikor Alicia megtörte a csendet.

-Indulnunk kéne! Őt nem tudod már megmenteni, de George-on még segíthetsz!- szólt Alicia. -Igazad van Alicia! Már abban az esetben, ha George még él.- felelte Fred, majd felállt.

A kis csapat ezzel a mondattal eltűnt a következő kanyarban, vagy inkább elvánszorgott. -Milyen jó, Ginny hogy nem vagy itt! Legalább te maradj meg anyáéknak.- Fred véres talárjába törlte meg könnyező szemeit.

A következő kanyarban összefutottak Ronnal. -ÉN MEGÖLÖM!- kiabált. -Kit?-kérdezte Lee. -Hát Lucius Malfoy-t, ő ölte meg Harry-t és Hermione-t. Így ki győzze le Tudjukki-t?!-kiabálta felbőszülve Ron,de hirtelen megakadt Freden a tekintete.

-Mi mi mi mi történt?-kérdezte. -Percy meghalt.-felelte csüggedten Fred. -Oh!-Ron nem tudott semmit kinyögni, látta a bátyján, hogy tényleg megviselte Percy halála és George eltűnése.

Eközben George és Malfoy próbáltak kijutni az elnyelő padló területéről. -Esküszöm, soha nem gondoltam volna, hogy egy Malfoyyal kell szövetkeznem.-dohogta George.

-Mi van Weasley patkány?-kérdezte gúnyosan Malfoy. -Az van! Az! Hogy megöllek, ha még egyszer pofázol!-kiabálta George.

-Azt szeretném én látni, hogy egy magad fajta Weasley patkány megöl!-vigyorgott Malfoy. George ráugrott Malfoy-ra, és megfojtotta.

-Te kérted!- dobta el magától undorodva Draco holttestét. Majd tovább vánszorgott, érezte már szinte jártányi ereje, sincs. Egy cél lebegett a szem előtt kijutni innen, és megtalálni Fredéket vagy legalább magát Fred-et.

Eközben Fred ugyanígy érzett, megtalálni George-ot, de már menni se bírt Ron és Lee támogatták két oldalról. Alicia és Katie mögöttük lépkedett. - Kihalt, minden! Nekem ez fura!- mondta Ron. - Igen szerintem is az, eléggé fura.-erősítette meg Lee. - Félek, ennek nem lesz jó vége.-suttogta Katie. Alicia csak csendben lépkedett, a kihalt folyósón is csak egy-egy holttesten kellett átlépniük.

Számos holttest szinte az összes halálfaló és rendtag, pár egykori ds tag kifakult arcába botlottak, amint végig sétáltak a folyosón.

-Szörnyű!-mondta Alicia, amint átlépte egykori griffendéles társa Colin Creevy testét. -Ohh! Ez télleg az!-Katie összerogyott Oliver Wood teste felett.

-Nyugi Katie!-ölelte át Alicia. -Mért ő? Ő olyan jó ember volt.-szipogta Katie.

-Sajna Tudjukki nem válogat.-Fred az út folyamán most szólal meg hosszú idő után, de a szavakat így is nehezére esett kimondania. -Bizony nem válogatok!- Voldemort szólalt meg ott állt előttük életnagyságban.

-Ajjj!-nyögte Ron. -Bizony, ajaj! Ki követi Bill-t, Charlie-t, Percy-t és Artur-t?-Voldemort felemelte a pálcáját… -Ne! Charlie és apa is-nyögte Fred, arca teljesen elfakult. Ron és Lee már közös erővel is alig tudták támogatni Fred-et.

-Nos ki csatlakozik?- kérdezte ismételten Voldemort. Senki nem felel. -Szóval senki? ADVA KEDAVRA!- az átok besüvített a kis csapat közé és Katie-t találta el. -Ezt megkeserülöd.-morogta Fred, majd a pálcáját Voldemort-ra szegezte és megölte mindenidők leghatalmasabb sötét mágusát. Ő se bírta tovább és összeesett. Alicia felsikoltott. -George! Te élsz???- a lány teljesen kifakadt. George botorkált fel a lépcsőn, azonnal oda rohant Fred-hez.

George bár alig bírt menni felkanalazta ikertestvérét és a gyengélkedő felé, vette az irányt. -Menjünk, a gyengélkedőre, mindenki ott van! Anya teljesen kiborult Charlie és apa halálán. -mondta George. -Akkor még jobban kifog. Percy is meghalt.- felelte Ron. -Ajaj! Akkor duplán örülni fog hármunknak. –nyögte George.

Lee és Alicia halkan lépkedtek mögöttük. -Jó is, hogy Ginny nem jött. Tudjukkit ki ölte meg?-kérdezte George. -Fred. De már akkor se, volt jártányi ereje se, csak megbosszulta Katie-t.-szipogta Alicia.

-Értem, viszont Angie már jobban van.-mondta George, miközbe Ron-nal betámogatták az alélt Fred-et a gyengélkedőre. -Istenem! Fred, George, Ron! Hála az égnek!- Mrs. Weasley szorosan magához ölelte fiait. -Anya?-kérdezte félkábán Fred.

-Igen én vagyok. -felelte Mrs. Weasley. Pár nap múlva már mindenki felépült és a Főnix Rendje főhadiszállásának kertjébe gyűltek össze, hogy eltemessék a halottaikat.

Mrs. Weasley és Ginny Mr. Weasley, Bill, Charlie és Percy sírjánál sírtak.

Kicsit távolabb Alicia és Angelina Oliver Wood, Colin Creevy és Katie Bell sírjánál álltak.

Lupin és Tonks Harry és Hermione sírjnál ácsorogtak Ron társaságában.

A kert kapuba Fred és George ácsorogtak.

-Megmenthettem volna Percy-t.-mondta könnyezve Fred. -Nem te vagy a hibás Fred! A sors így akarta. -felelte George bátorítóan, de szintén könnyezve. Az ikrek voltak az egyetlenek, akiknek semmi lelki erejük nem volt oda menni egyik sírhoz se. Ron odasétált hozzájuk.

-Min töprengtek?- kérdezte, bár sejtette a választ. -Az életen.-felelte Fred és George tömören, de egyszerre, mint a régi szép időkben.

Esteledett, a sírokat még mindig körbeállták, egy kivétellel, hogy könnyebbé tegyék a gyászt nosztalgiázni, kezdtek.

-Emlészem, ha Wood nem cseszett le minket kora reggel akkor baj volt. -mondta George. -Te akkor is úgy gondoltad, amikor én lettem a csapatkapitány.-felete Angie, aki Fred ölében ült. -Mit gondolt volna mikor Harry volt a csapatkapitány?!-kérdezte Ron. -Na igen Harry, Ron szerint ő volt Wood kettő.- mondat Ginny. Ezen mindenki elnevette magát,pedig gyász volt… Azonban a sebek szép lassan beforrtak és a halottak emléke a szívűkbe örökké élt.