Megjegyzés: A történetet Croni oldalának írtam. Mivel testvér oldalak, úgy gondoltam ide is felteszem.
Tavasz a barátokkal Álmos eső ébreszt. Bizony, nem mindennapi a mai. Miközben süt a nap, vízcseppek esnek az égből. Tipikus tavaszi nap. Az ablakon kinézek. Alig látok néhány embert az udvaron. De a legfontosabbak ott vannak egy nagy fa alatt. A hajamba túrok, majd felöltözöm. A reggeli művelet után lemegyek a Nagy Terembe. Ott csak egy lekváros kenyeret eszem. Imádom a baracklekvárt! A terem ma nagyon színes, kevesen vannak itt, a tanárok csendesen társalognak. Miért? Nos, ma van húsvét.
- Boldog Húsvétot Ron! – szól hozzám kedvesen a mellettem ülő Croni.
- Köszi, neked is kívánom! – mondom, és felállok. Kisietek az udvarra. Közeledem a nagy fához. Hermione a fűben fekve olvas egy könyvet. Csinos kék pulcsiban és sötét farmerben van. Harry mellette ül a piros pólójában és a terepjárós nadrágjában. Ginny Harry mögött ül és a srác hátára rajzol. A húgom sötétzöld pólóban és enyhén szakadt farmerben van. Hermione haját könnyen fújja az alig érezhető szél. Harry nevet, Ginny mosolyog.
- Szia Ron! – köszön nekem Ginny. Hermione felnéz a könyvéből. Leülök a kócos lány mellé.
- Hello! – köszön nekem Harry.
- Mióta ücsörögtök itt? Illetve fekszik Hermione? – kérdem poénosan.
- Körülbelül fél órája. – mondja Harry. Hermione elmosolyodik.
- Bizony és nem áll szándékunkba még bemenni. Ez a kis eső nem árt. – mondja Hermione.
- Ron, neked már megjött Anyától a szokásos Húsvéti csomag? – kérdezi a húgom.
- Nem, azt hiszem még nem. – válaszolom. Ginny a fejét csóválta, jelezve, hogy ő is még nem kapott semmit. Rá nézek a mellettem hasaló Hermionéra. Így felülről nézve nem is annyira kócos és azt hiszem nem tankönyvet olvas.
- Mit olvasol? – kérdem tőle. Rám néz.
- Agatha Christie –t. – mondja a lány. Harry felkapja a fejét. Ez valami mugli olvasmány lehet, mert én és Ginny egymásra nézünk értetlenül. Hermione mesél az író életrajzáról és a Főkaraktere Poirot jellemzőiről. Teljesen értelmesen magyaráz és nagyon érdekesen! Azt hiszem majd belekezdek egy Poirot könyv olvasásába. Most hosszan beszélgetünk a nyárról, melyet mindnyájan várunk. Ginny teljesen fel van oldódva, Hermione nevet, és úgy gondolom Harrynek most nem jut eszébe Sirius.
- Persze Harry, majd keresünk egy lakatlan szigetet igaz? – kérdezi Ginny.
- Bizony, és a legjobb arcokkal leszünk együtt. – mondja Harry.
- Hermione… - mondja Ginny.
- Köszi húgi. – mondom Ginnynek.
- Ron… - szól Harry.
- Kösz Harry! – mondja Hermione nevetve.
- Hagrid is jöhetne. – mondom.
- És Luna, Neville… Az ikrekben nem vagyok biztos. – mondja Hermione. Ginny kacagni kezd.
- Megnézem jött-e valami. Irány a Bagolyház! – mondja a húgom.
- Én is megyek. Sziasztok, sietünk vissza! – mondom és Ginnyvel felállunk. Utunk a lépcsőn fel vezet, majd a Bagolyházba.
- Nézd! – szól Ginny és egy vörös csomagon akad meg a szeme. Oda futunk. A kis dobozra tojás alakú konfettik voltak ragasztva és Ginny neve.
- A tiéd, Harryé és Mioné hol lehet? – kérdezi tőlem a húgom.
- Nem tudom. – válaszolom vállat vonva. Nem értem, hogy anyu miért küldte külön őket. Bár egy bagoly nem is bírna el négy csomagot. Biztos a másik három lemaradt.
- Na jó, felviszem a szobámba. – mondja Ginny és a vállamra rakja a kezét.
- Jó, persze. – mondom neki. A húgom tehát magamra hagy. Mindegy. Ki nézek az erkélyen. Nézek a messzeségbe. Fantáziálok. Három madár repülhet valahol messze. Mint én, Harry és Hermione. Az egyik jön sebesen, de kettő lemarad. Egymásra néznek, de nem akarják leelőzni Harryt… Harryt? Én és Hermione maradtunk le? Milyenekről álmodozom! Ebben a pillanatban egy madár jelenik meg egy csomaggal. Kék doboz, arany felirattal: Ronald. Szintén van rajta néhány piros tojás konfettikből. Édes. A távolba nézek ismét. Hermione és Harry bagoly maradt le. Elhagyom a helyszínt, megyek le a lépcsőn és a toronyba. Az ágyamra rakom a dobozt. Kibontom. Kiveszem belőle a nagy csoki tojást. Anya szokás szerint csoki krémmel töltötte meg. Ginny ront be az ajtón.
- Ron!
- Húg, te nem jöhetsz be ide!
- Harry megsebesült! – kiáltja a vörös lány. Annyira meglepődöm, hogy még a csoki tojásomat is magammal ragadom. Ginny elszalad és utána futok.
- Miről beszélsz? Beszélj! – kerülök Ginny mellé és még mindketten futunk. Le a lépcsőn. Az udvar felé.
- Malfoy oda ment hozzájuk, és Mionét sértegette. Hermione azt hiszem feleselt és ezért felpofozta, mire a lány elfutott. És aztán Harryvel párbajoztak. Harry súlyos átkot kapott, majd Malfoy elrohant. Úgy értem le a fához, hogy Harry nem tud megmozdulni…. – mondja nekem Ginny és alig vesz levegőt. Oda futunk Harryhez és megpróbáljuk felsegíteni.
- Jól vagy haver? – kérdem tőle és rám támaszkodik.
- Az a szemét gennyes…
- Szerintem igen. – mondja Ginny.
- Ron, keresd meg Mionét és beszélj vele! Malfoy mindennek lehordta őt…
- Nyugodj meg Harry, szaladok! – szólok a barátomhoz. Ő rám bólint. Ginny csillogó szemekkel nézi Harryt. Hiába, a húgom mindig is szerelmes volt belé. Ahogy ígértem, elrohanok. Felrohanok a toronyba, a folyosóra, de sehol. Az udvar másik felén találom meg egy padon áthajolva. Pityereg. Keservesen. Csak egy méterre álok tőle. Ebből a szemszögből tökéletesen látom a könnyeit. Mögé lépek. A vállára teszem a kezem. Ő durcásan rám néz. Nem mond semmit. A szemei azt sugározzák: Miért nem voltál velem? De tudom, hogy nem ezt gondolja. Mione nem az a fajta. Ismerem őt. Nem néz felém. Mellé lépek. Együtt hajolunk át a padon. Letöröm a húsvéti tojás tetejét és mutató ujjal a töltelékbe nyúlok. A lány arcára kenem egy mozdulattal. Hermione mosolyog. De nem néz rám. Megfogom a vállait. Egymás szemébe nézzük. A csoki kezd olvadni a kezemből és az arcáról is. Megszédülök a nézésétől. Látok valamit a szemeiben. És megcsókolom. Szorosan átölel. Mikor elválnak az ajkaink, egymás vállára hajtjuk a fejünket. Harry és Ginny közeledik felénk balról. Harry kezében egy kék doboz, nagy zöld írással. Megfogja Ginny kezét és elmennek. Mosolyogva. Szerintem tudják, hogy mi történt. És mi történt amíg én Harryt figyeltem? Mione megette a csokimat! Elnevetem magam. Tényleg, hol marad Hermione csomagja?
Vége
|