Másnap reggel Chiakinak alig sikerült kikászálódia az ágyból annyira fáradt volt. Nagyon nehezen tudott kelni. Felöltözött megvárta Hermionét amíg elkészül aztán együtt mentek le a nagyterembe reggelizni. Harry és Ron már ott volt. Mindkettő csak úgy tömte magába a reggelit.

-Sziasztok! – köszönt Hermione. -Helló – igyekezett Ron válaszolni de sikerült félrenyelnie és köhögő-rohamot kapott. Harry megveregette a hátát és hozzálátott a következő adag zabkása elfogyasztásához. Amikor vége volt a reggelinek, Ron vörös fejjel odaállt Chiaki elé és egy csokor virágot nyomott a kezébe.

-Oh köszönöm! – mondta a lány és egy puszit nyomott a fiú arcára. Ron még egy ideig ott állt: erre nem számított. De majd kiugrott a bőréből. Aztán barátaival elment az első órára.

Az első hét nagyon tetszett Chiakinak (kivéve a leckéket). Amikor elkezdődött a második hét Harry bejelentette: hajtóválogatás lesz másnap. -Chiaki te nem akarsz erre jelentkezni? – kérdezte Harry.

-Háát… Végülis miért ne? A régi sulimban terelő voltam de ezt is megpróbálhatom. -Ronnak nagy szívességet tennél – súgta a lány fülébe. Chiaki erre csak mosolyogni tudott.

- Az elmúlt héten nagyon jól éreztem magam Ronnal. Sokat nevettem rajta. Helyes srác. Olyan édi volt amikor piros fejjel odaadta nekem a virágot. És Malfoy? Ő is nagyon rendes. Ő is mindig adott nekem egy szál virágot. Hiába mondják nekem Hermionéék hogy nem érdemes vele barátkozni. De Ron valahogy más. Ha kettőjük között kellene választanom nem tudom mit csinálnék…

A válogatásra rengetegen jelentkeztek. Harry kiküldött néhány hollóhátast, meg elsőst és elkezdték. Voltak olyanok akik a kvaffot se tudták elkapni így egyből kiestek. Chiaki viszont nagyon jól csinálta. Még néhány griffendélesnek sikerült elnyernie Harry tetszését, de dönteni kellett. Ötből két játékos kellett neki. Végül Chiaki és egy ötödéves jutott be. A többiek csalódottan mentek klubhelységükbe.

-Ugye nem csak azért választottál engem mert barátok vagyunk? – kérdezte Chiaki. -Nem. Te tényleg jól játszottál és ezt a többiek is láthatták. – aztán felmentek a klubhelységükbe ahol egy bulit rendeztek a két új hajtónak.

-Kedden és csütörtökön lesz edzés, ne felejtsd el. – szólt Harry aztán felment a hálószobájába. -Nem tudod hol van Ron? – kérdezte Hermionétől Chiaki. -Nem, de lehet hogy fönn van a szobájában.

Egyébként miért keresed? -Itthagyta a seprűjét gondoltam felviszem neki nehogy pánikoljon. -Megnézzük hogy fönt van-e?

-Aha! Ijesszük meg őket! – majd lábujjhegyen, lassan fellopództak és már az ajtó előtt álltak amikor Ron hangját hallották beszélni. Hermione intett hogy halgassák ki őket mire

Chiaki bólintott. Mindketten odatapasztották a fülüket az ajtóhoz aminek a másik oldalán érdekes dologról folyt a szó: -…olyan szép és kedves, nem is tudom hogyhogy nem tetszik neked.

-Ugyan, tudod hogy én Ginnyvel járok. -Ja, tényleg. De egyszerűen az a hosszú fekete haja, meg az átható szemei annyira elbűvölőek… Azt hiszem szerelmes vagyok. – ennél a mondatnál Chikakinak, elakadt a lélegzete,

Hermione viszont mosolyogva kacsintott egyet. - Bár nem hiszem hogy ő úgyanígy érez irántam… -Miért nem? -Nem tudom… Talán Malfoy miatt.

-Esetleg megkérhetjük Hermionét kérdezze ki. A lányok végülis szinte csak arról tudnak beszélni kinek ki tetszik. -És ezt te honnan tudod? -A húgod is lány… Szokott nekem pletykálkodni.

Asszem kezdem érteni hogy a lányok miért szeretnek erről beszélni. -Ugye nem hallgatózik senki? Nem szeretném ha kitudódna mit érzek Chiaki iránt. – majd léptek zaja hallatszott az ajtó felé közeledni. A lányoknak csak annyi idejük maradt hogy gyorsan a kinyíló ajtó mögé surranjanak. Szerencséjük volt mert

Ron csak egy pillanatra nézett ki és nem vette őket észre. -Senki. – mondta és becsukta az ajtót. Hermionéék lefutottak a lépcsőn, át a szobájukba, ahol mindent megbeszélhettek. -Na mit szólsz hozzá? – szegte rögtön a kérdést Chiakihoz.

-Hát örülök neki nagyon mert én is valahogy így vagyok vele. De semmiképp se mondd el Ronéknak hogy kihallgattuk őket. -Bízd csak rám. Tényleg te nem vagy álmos? Mert én nagyon. – ránézett az órájára – Nem is csoda, hiszen már 11 múlt – Mind a ketten átöltöztek pizsamába, fogat mostak és már éppen le akartak dőlni az ágyra amikor Parvati berontott.

-Hermione! Harry beszélni szeretne veled! Azt mondja fontos dologról van szó! – Hermione küldött egy vigyort barátnője felé, felkapta magára a köntösét és lement. Chiaki még meg akarta várni Hermionét de olyan álmos volt hogy lassan elaludt. Tudta, hogy Harry mit akar majd mondani, de ennek ellenére érdekelte. Amikor reggel felébredt észrevette hogy senki sincs a szobában, aztán eszébe jutott, hogy mi van ha az órák már elkezdődtek és őt nem ébresztette fel senki.

Gyorsan magára kapta a ruháit és a táskáját és rohant lefelé. A klubhelységben sem látott senkit. Gyorsan átmászott a portrélyukon és benyitott az első terembe amit látott. Sok terembe benyitott még, de sehol senki. Utoljára a nagyterembe ment be. Két alakot látott egymással szembe pálcájukat kivonva. Odafutott hozzájuk, csak akkor látta hogy kik azok: Ron és Malfoy.

-Válassz közülünk! – kiáltotta Malfoy – Egyikünk meg fog halni, és nem az akit választasz… -Mi-miről beszélsz? Én nem tudnék választani közületek. -Nem? Akkor majd én megmondom! – üvöltötte Malfoy és egy kínzó átkot küldött a lány felé.

Chiaki meg összevissza sikoltozott, közben hangokat hallott. Chiaki! Chiaki! Chiaki ébredj! CHIAKI! – a földön feküdve, verejtékben úszva ébredt. Még este volt. -Jól vagy? – kérdezte egy tompa hang. -Igen. – mondta Chiaki és megpróbált felállni de összeesett. -Ne aggógj, minden rendben lesz. Lavender már elfutott McGalagonyért.

-Mi történt? – kérdezte a professzor amikor benyitott az ajtón. Chiaki ránézett vörös szemeivel aztán elájult. Kora hajnalban a gyengélkedőn ébredt. Madam Pomfrey ezt észrevette és két nagy büdögével meg egy pohárral sietett, hozzá.

-Elkaptál egy vírust azért érzed ilyen rosszul magad. Barátaid mesélték hogy álmodban üvöltöztél és sikoltoztál. Ez biztos a betegség hatása. Ezt meg kell innod. – mondta és kitöltötte az egyik folyadékot. - Ez az orvosság. – Chiaki azonnal felhajtotta. Borzalmas íze volt, de ki lehetett bírni. – Ezt is idd meg. – töltött még egyszer a pohárba ezúttal a másikból. – Ettől olyan mélyen fogsz aludni hogy csak na! És nem aggódj, nem fogsz álmodni. – Chiaki ezt is megitta amitől rögtön elaludt. Mély, álomtalan álomba…

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK