Amikor kinyitotta a szemét még csak homályosan látott, de pislogott néhányat amitől kitisztult a kép. Oldalra nézett és meglátta az éjjeliszekrényen a kis kupac ajándékot. -Jó reggelt! – Chiaki kicsit összerezzent a hangra, de aztán észrevette a hang tulajdonosát. -Ma még bent maradsz de holnap mehetsz. Ezt a barátaid hagyták itt. – mutatott a csokikra meg a cukrokra. -Köszönöm. – aztán Madam Pomfrey elővett egy gyógyszerrel megtöltött poharat. Chiaki megitta majd visszafeküdt egy kicsit gondolkozni a történteken. Nem is tudta hogy ez az álom figyelmeztetni akarja valamire. Harry, Ron és Hermione minden szünetben meglátogatták őt. Hermione leírta a házikat, Harry elmondott egy-egy érdekesebb dolgot, Ron meg hozzáfűzött néhány humoros megjegyzést. Chiaki nagyon örült neki hogy barátai így törődnek vele. Egyszer azonban Malfoy is megjelent.

-Szia! Jobban érzed már magad? Hallottam hogy rosszul lettél. -Igen köszönöm jól vagyok most már. Mondjuk legszívesebben már kimozdulnék ebből az ágyból csak Madam Pomrey nem engedi meg.

-Akkor jó. Tessék, ezt neked hoztam – és elővett egy hatalmas csokit. -Köszönöm – mosolygott a lány – te mindig annyi ajándékkal meglepsz. – aztán kinyílt az ajtó és beléptek Harryék. -Te meg mit keresel itt? – kérdezte Ron gyűlölködéssel a hangjában. -Semmi közöd hozzá vízlipatkány! – mondta, majd búcsút intett Chiakinak és kiviharzott az ajtón. Ez a lánynak egy kicsit meghökkentő volt de aztán eszébe jutott, hogy tulajdonképpen mindig is utálták egymást. Jót beszélgettek ismét, de aztán barátainak mennie kellett tanulni, így Chiaki megint egyedül maradt. Másnap eljött a gyengélkedőről, ahonnan egyenesen az órákra ment.

Hamarosan eljött a kviddicsszezon. A griffendélesek nagyon készültek az első meccsre – Griffendél vs. Mardekár - , főleg Chiaki, mert a Roxfortban még nem játszott. Egyik edzés után Ron elhívta, hogy sétáljanak a parkban. Lementek a tópartra ahol hosszasan elvoltak. Egyszercsak a fiú képe elvörösödött. -Tudod... öhh... szeretnék neked valamit mondani... szóval hogy... – Chiaki érdeklődve figyelte, de legbelül tudta mit akar majd mondani. – ööö... Tetszel nekem. És azt szeretném kérdezni hogy te ho-hogy érzel... öh... irántam? – a lány elpirult, de azért válaszolt – Hát... valahogy én is így vagyok veled... – de az utolsó szavakat már szinte suttogta. Majd egyre közeledtek egymáshoz, végül ajkaik egybeforrtak. Amikor szétváltak Ron előhúzott a zsebéből egy fehér fekete szőrpamacsot és Chiaki felé nyújtotta.

-Tessék. Ezt nemrég találtam, és egyből rád gondoltam. – Kezéből egy kiscicia bújt elő. Chiaki a szája elé kapta a kezét, annyira meghatódott. Átvette a cicát és jól megölelte. -Köszönöm. Nagyon köszönöm! Egyébként milyen nemű? -Hát lássuk csak... – és Ron felemelte a farkát.

Ezen a lány elkezdett kuncogni. – lány. Mi lesz a neve? -Mizuki. Ez egy japán név ami nekem nagyon tetszik. – még jó igeig ott üldögéltek, de aztán megunták és felmentek a klubhelységbe. Amikor Chiaki letette Csámpás elé Mizukit az pedig mindjárt a szárnyai alá vette, mintha csak a saját kicsinye lenne. Először nyelvével megtisztította, majd fogai közé vette és felvitte a szobába.

-Hát ti meg hol voltatok? – kérdezte Harry kicsit szemrehányóan. – Mindegy nem kell elmondanotok. – vonta vissza kérdését látva hogy mindketten elpirultak. – Szóval szombaton meccs lesz. – mondta és felment a szobájába. Ron is elbúcsúzott Chiakitól és követte Harryt.

A lány leült a legközelebbi fotelba, amikor hirtelen mellé huppant Hermione. Csak úgy sugárzott a boldogságtól. -Mi történt? – kérdezte Chiaki. -Tudod meséltem neked Viktorról. -Aha. -És most megkérdezte, hogy járnánk-e, meg elhívott Bulgáriába két hétre, hogy bemutasson a szüleinek. Annyira boldog vagyok. -Gratulálok! – vigyorgott Chiaki – képzeld Ron ma este elhívott a parkba... -Juj tényleg? Mondta nekem, hogy egyszer elhív...

-Aha, és képzeld adott nekem egy kiscicát is aztán... -Megcsókolt? – suttogta Hermione, mire Chiaki bólintott. – Jajj de jó! – kiáltotta és megölelte barátnőjét. Egészen éjfélig elcsevegtek, és csak amikor befejezték akkor vették észre, hogy szinte senki sincs már lent a klubhelységben. Gyorsan fölmentek, átöltöztek, és lefeküdtek.

Szombat reggel Chiaki egy falatot se tudott lenyelni, ahogy a többiek se. Harry ezt egy idő után megelégelte úgy hogy kiinválta csapatát hogy öltözzenek át. És elkezdődött. A griffendélesek bevonultak a pályára, velük szemben a mardekárosok úgyanígy tettek.

-Kapitányok fogjanak kezet! – parancsolta Madam Hooch. Harry és Malfoy próbálta minnél erősebben megszorítani a másik kezét, de egyikük sem mutatott ki semmilyen fájdalmat. Madam Hooch belefújt a sípjába, mire mindannyian fölemelkedtek. Chiaki elkapta a kvaffot és nyílegyenesen haladt a mardekár póznái felé. Célzott és dobott. 10-0 Griffendél javára. Hamarosan 20-0 lett, majd 30-0.Malfoy feldühödött, kitépte Ginny kezéből a kavffot és megpróbálta bedobni de Ron kivédte. Még háromszor egymásután sikertelenül járt, ugyanis Ron mindet kivédte. Eközben Harry észrevette a cikeszt. Elsuhant előtte egy gurkó, de kikerülte, és megmarkolta az aranylabdát. Alighogy elkapta egy hatalmas sikoly hallatszott. Malfoy kitépte az egyik terelő kezéből az ütőt és a gurkót teljes erőből Ronnak lőtte. A labda a mellkasát találta el ami nagyot reccsent. A fiú elájult és elkezdett zuhanni.

-RON! – kiáltotta Chiaki és Ginny egyszerre, és mindketten elindultak hogy elkapják, ez Ginnynek sikerült. Az összes tanár kitódult a pályára, meg a nézők is. A mardekárosok titokban kuncogtak a griffendélesek pedig teljesen kivoltak.

-EZ MÉGIS MIRE VOLT JÓ?! – ordítozott Chiaki magából kikelve Malfoy-jal. -Sajnos miatta nem sikerült betalálnom a kapuba, ezt meg kellett bosszulnom. – mondta halál nyugodtan a fiú.

-DE EZ... – nem tudta befejezni mert Malfoy csak úgy lesmárolta. Ron éppen magához tért amikor ez a látvány tárult szeme elé. Összeszedte minden erejét és nem törődve fájdalmával odasántikált Malfoyhoz.

-MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! – kiáltotta és egy óriási pofont kevert le Malfoynak. -Ugyan ne mond hogy nem élvezted – de Chiaki csak tágra nyílt szemekkel bámult a fiú háta mögé. Erre Malfoy is megfordult és szembe találta magát Ronnal aki behúzott neki egy jó nagyot, aztán összeesett.

-Ron!!! – sietett oda Chiaki, és elkezdett sírni. – Ron! – suttogta. Aztán elvitték a gyengélkedőre. Kómában volt de Madam Pomfrey megnyugtatott mindenkit hogy rendbe fog jönni. De hogy mikor, azt még ő se tudta...

FOLYATÁS KÖVETKEZIK