Még sokáig ott maradtak. Hermione szedett egy kicsi virágot és azt a kunyhó elé tette. Majd mondott egy imát és amikor befejzte szomorúan sétált vissza Harryékhez. -Menjünk. Itt már nem tehetünk semmit. – mindhárman dehoppanáltak Roxmortsba, onnan pedig besétáltak a Roxfort területére ahol már botrány volt az eltűnt diákok miatt. -Hát ti meg hol voltatok? Hol van Chiaki? És Malfoyról tudtok valamit? – szegezték nekik a kérdést, és Hermione a borzalmas emlékek hatására ismét elsírta magát. Harry átölelte, majd elindult a tölgyajtó felé.

Az iskolában pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy Malfoy megszökött, Chiaki pedig meghalt. -2 hét múlva lesz a temetés. Mondjuk Chiaki holttestét nem találták meg, de emelnek egy sírkövet érte. – közölte Harry az egyik reggelinél.

-Miért kellett meghalnia? Olyan fiatal volt még... – sóhajtott Hermione. Ron pedig csak falfehér arccal ette a rántottát. Amióta megérkeztek egy szót se szólt. Egyfolytában szerelme járt az eszében:

-Miért van ez? Miért pont ő? Most mit kezdjek magammal? Miért nem békültem ki vele még a bál előtt? Miért? És meg se hallgattam... – feje beleborult a tányérba, - ami elég röhejesen festett – és könnyei kicsordultak a szeméből. Aztán szomorúsága hirtelen áttért dühbe.

-Malfoy! Ha egyszer elkaplak, nagyon meg fogod keserülni!!! Hogy tehetted ezt?! Te szívtelen rohadék! – Ezekkel a gondolatokkal volt tele a feje egész álló nap.

Este, amikor már mindenki aludni készült volna, sikoltozás és pánik öntötte el a kastélyt. Betörtek a halálfalók és elkezdődött a harc. Minden elsősnek másodikosnak és harmadikosnak fel kellett mennie a hálótermekbe, a többiek pedig vagy harcoltak vagy ők is mentették az irhájukat. Hamarosan a Főnix Rendje is megérkezett. Harry, Ron és Hermione éppen az idősebbik Crackal, és Monstroval harcoltak, de nem kellett túl sok időt szánni rájuk, éppen olyan hülyék voltak mint fiaik. Azonban mindkét Malfoy megjelent a színen akik ellen nem volt könnyű győzni.

-TE MOCSADÉK! – üvöltötte Ron és egy erőteljes átkot küldött az ifjabb Malfoy felé. -Ne beszélj csúnyán Vízlipatkány! Nem szép dolog! Szólok a maminak! – gúnyolódott Malfoy miközben kitért az átok elől. – Crucio! -Nem talált! Bibibííí! – most Malfoyon volt a sor hogy feldühödjék. Eközben Harry párbajozott az apjával. -Imperio! – Harryt ez el találta. -Öld meg Ront! Öld meg Ront! – suttogta valaki a fejébe. Harry pálcát emelt barátjára de aztán megállt. -Mégis minek öljem meg az egyik legjobb barátomat? Nem akarom. -ÖLD MEG! -Soha! -ÖLD MEG!!! -NEM! – üvöltötte és aztán visszatért. Malfoy arcán kiütött az undor. -Csak nem az a baj hogy nem tudtunk kihasználni? -Adava Kedavra! – de ez nem talált. -Csak a főbenjáró átkokat ismeritek? Azt ki tudod mondani, hogy Lumos? - ezzel elég messzire ment.

-Crucio! – Harry minden porcikája fájt az átoktól. Úgy érezte mintha ujjait egyenként tépné ki egy erős kéz. –Na elég volt? Nem? Na jó kapsz még egy adagot. Crucio! – amitől a fiú úgyanúny elkezdett szenvedni. -Hagyod Őt békén!!! Petrificus Totalus! – kiáltotta Tonks majd megkötözte. -Jól vagy? – segítette föl Harryt. – Hát persze, hogy nem vagy jól, ne is válaszolj! -Tudok még harcolni. És köszönöm, hogy megmentettél! -Igazán nincs mit. Folytatódjon a halálfalók irtása!

-Igazad van! Hermione pedig Lestrange ellen küzött. -Te kis csitri! Hogy képzeled, hogy mindent kivédesz?! – fakadt ki Bellatrix. -És te, hogy képzeled, hogy emberi életeket oltasz ki?

-Senki sem kérdezett sárvérű! – de Hermione elkábította, majd bilincselő átkot küldött rá. -Tarantagrella! – hátulról támadta meg... -Ne-Neville? – kérdezte a meglepődött lány, majd észrevette Neville szemén a szürkeséget. – Imperius átok! Állj le! Nem hallod? NEVILLE NE CSINÁLD HALLOD?!

-Nem hallja. – lépett elő a fiú háta mögül egy halálfaló, majd valamit belesuttogott Neville fülébe, aki felemelte a pálcáját: -Adav... – Hermione azonban rögtönzött, elővarázsolt egy pohár vizet amit barátja fejéhez vágott, mire az eldőlt mint egy deszka. A lába is megállt, aztán pedig ügyesen lebénította igazi ellenségét. És ment tovább harcolni

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK