Fred egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a Tiltott Rengetegbe.. Maga se tudta mért, de érezte George valahol az erődben, van.

Fred azonban egyre fáradtabb, éhesebb és gyengébb volt alig állt a lábain. De ment tovább beljebb és beljebb az erődben. „-Meg kell találnom.”- Fred leroskadt egy fa alá,

hamarosan elnyomta az álom.

Eközben a kastélyban.

„-És ha valami bajuk történt? Fred már egy napja elment!”-sápítozott Molly. „-Nyugi, Molly. Előkerülnek, nincs semmi bajuk.”-felelte Remus.

„-Te ezt honnan tudod? Az az az az erdő tele van a magad fajtákkal meg hasonló fenavadakkal. Éséés…”-Molly tajtékzott.

Pár perc szünet után.. „-Boccs Remus, nem akartalak megbántani.”-felelte Molly.

„-Megértelek, semmi baj. Megyek, megnézem Tonks, hogy van.”-felelte majd kilépett a Szükség Szobájából.

Eközben Fred felébredt és folytatta az útját, fáradt már nem volt, de éhes annál inkább, most bármit megbírt volna enni.

Hirtelen megtoppant két férfi egy vörös és egy szőke feküdt a földön. „-George.”-nyögte Fred.

Azonban mégjobban elsápadt mikor meglátta kivel csatázott a testvére. „-Lucius, itt rohadj meg.”-morogta Fred, miközbe felkanalazta George-ot és a hátra, vette.

Fred éhes volt jártányi ereje is alig bírt. Bizony George egyedül neki kicsit nehéz volt, de fel kellett vinnie a kastélyba.

Egyszer csak valaki előugrott egy bokor mögül. Fred-nek annyi ideje se volt, hogy pálcát rántson.

Érezte a valaki, előhúzza a sajátját.

Hirtelen minden elsötétült.