Mindenki a gyengélkedőn volt. Fred és George felébredtek.

„-Mondjátok el mi volt.”-szólalt meg fojtott hangon Ron.

„-Az erdő szélén harcoltam Lucius Malfoy-al.”-kezdett bele George.

Mindenki összenézet, George meg folytatta.

„-Egyre beljebb mentünk párharc közben, az erdőbe. Mindketten győzni akartunk, utána Lucius elkábított onnantól semmire nem emlékszem. „-fejezte be.

„-Lucius-t is elkábították.”-felelte Ron.

„-Ki?”-kérdezte George. „-Szentem ugyanaz, aki engem.”-kapcsolódott be fojtott hangon a beszélgetésbe Fred. „-Ki?”-kérdezte Connie.

„-A saját bátyám, Percy.”-felelte Fred. Molly síkantott egyet és a szája elé kapta a kezét.

„-Hogy Percy? De mért?”-kérdezte döbbenten Molly. Fred megrázta a fejét, tincsei a szemébe hullottak.

„-Percy? Az ki?”-kérdezte egy sípitó gyerek hang. A gyerek hangja olyan volt, mint egy házimanó-é.

Mindenki nevetni kezdett. „-Szóval te vagy Ricsi?”-kérdezte Fred.

„-Igen ő.”-felelte Connie. „-Hümm, le se tagadhatnám.”-húzta ki magát büszkén Fred.

„-Na igen.”-ciccentett George. „-Háát igen az én fiam.”-felelte Fred.

Majd felkapta a gyereket és feldobta a levegőbe a kicsi, nagyon élvezte a dolgot.

Fred visszakapta egyetlen szerelmét és még egy édes kisfiú is tartozott az imádott nőhöz. Kell ennél több? Fred-et nézve azt senki nem hinné el, hogy kell.