George és Hermione az Odú kertjében ültek egy padon.

„-Mondhatok valamit?”-kérdezeték egyszerre. „-Előbb mondd te, te vagy a lány.”-vigyorodott el George. „-Nem mondd te. Lehet, ugyanazt akarom mondani.”-felelte Hermione.

„-Lehet.”-sóhajtott George. „-Mi a baj?”-kérdezte Hermione.

„-Semmi. Csak, csak eszembe jutott Fred és Connie így ültek a padon Roxfort-ba mielőtt, összejöttek.”-felelte George.

Hermione elmosolyodott.

„-Mit akartál mondani?”-kérdezte a lány. „-Csak annyit, hogy ok, hogy egy kórházba elszaladnak az érzelmek, de tudnod kell az nem egy baráti ölelés volt.”-mondta George, majd a cipőjét kezdte bámulni.

„-Ilyen érdekes a cipőd?”-kérdezte Hermione vigyorogva. „-Igen. Érdekes. Kéne egyszer egy cipőelemzést tartani!”-felelte George.

„-Biztos érdekes lenne.”-felelte Hermione, majd közelebb ült.

George felnézett. „-Persze csak miután megkapom azt a csodálatos lányt, akit imádok.”-felelte. „-Hajrá. Itt ül melletted, és nem megy sehova.”-nevetett Hermione.

Ezen George is elnevette magát és megcsókolta Hermione-t. „-Ron meg fog pukkadni a méregtől.”-nevetett Hermione.

„-Az meg ki a szentkáposzatfőzeléket érdekel?”-kérdezte George.

„-Senkit.”-felelte Hermione, majd megcsókolta. Ekkor jött oda Ron. „-Igazán nem akarok robbantani, majd valahogy megszokom, de anya szól kész a vacsora.”-mondta.

Hermione és George Ron után besétáltak az Odú-ba.