„-Ron mi van?”-rontott be Fred az ajtón.

Ron a fejével a földön fekvő Harry felé bökött. Harry hason széttárt kezekkel feküdt.

Az ágyon pedig Ginny feküdt és egyre csak sírt és sírt.

„-Mért pont velem? Mért?”-sírta.

„-Minden rendbe lesz Gin. Sok szép gyereketek lesz.”-bíztatta Fred, és leült a húga ágya szélére. „-Honann tudod, hogy nem veszítem le mind?”-kérdezte Ginny.

„-Az képtelenség!”-felelte határozottan Fred.

„-Most is előfordult. Honnan tudod?”-kérdezte Ron.

„-Neked Gin-t kéne bíztatnod Ron! Amúgy onnan tudom, hogy tudom. Nem az nem lehet. Minden Weasley-nél legalább kell lennie egy gyereknek.”-mondta Fred.

„-És Tessy néni apa nővére?”-kérdezte Ron.

„-Ő kilóg az elméletedből, Fred.”-bólógatott Ginny.

„-Tessy néni egy flúgos. És különben is csak féltestvére apának. Nem izzig vérig Weasley.”-felelte Fred.

Ron és Ginny nem szóltak egyetértetek Fred-el még ha kicsit nyersen is fogalmazott Tessy nénikéjükről.

„-Szal az képtelenség, hogy egy Weasley Potter párosításnak ne legyen gyereke.”-folytatta Fred határozottan.

„-Van benne valami.”-mondta Ron.

Harry még mindig a földön feküdt egy szót se szólt. Ginny kicsit lenyugodott.

„-Fred-nek igaza van. Egy Weasley Potter utód nem hiányozhat.”-gondolta Ginny majd elnyomta az álom.

Ron és Fred még hosszasan beszélgettek.